Három kívánság

2018.07.08

Ezt a novellámat egy pályázatra írtam, ami már lezárult, így megosztom Veletek is ezt az elgondolkodtató történetet.



Aznap estére iszonyú vihart jósoltak az előrejelzések. A hőmérséklet több fokkal lecsökkent és hideg szél is tetőzte a kellemetlen nyári időt. Klétus édesanyjával hazafele tartott a közértből, amikor észrevett egy kapualjban fekvő idős férfit, aki a kutyájával próbálta átvészelni a közelgő zimankót. Nem látta még őket a környéken, de feltűnt neki, hogy az eb és a gazdája is vak volt. Mindkettőjük előtt papírpohár várta, hogy némi aprópénz kerüljön belé. Klétus fiatal kora ellenére jól bánt a zsebpénzével és úgy döntött, hogy a megtakarított pár darab százasát bedobja a rászorulóknak. Anyukája büszkén megsimogatta kisfia arcát eme nemes gesztus miatt.

Este eljött az alvás ideje és a készülődés közben a fiú megtudta anyjától, hogy a nevének különös jelentése van: "jó segítő". Hamar elaludt és álmában meglátogatta őt a kutya, akinek segített.

-A mai cselekedeted példaértékű volt, ezért eljöttem hozzád, hogy cserébe én is adjak valamit - mondta az állat a csodálkozó gyermeknek. - Kutyabőrbe bújt szellem vagyok, ha úgy tetszik, egy dzsinn. Teljesítem három kívánságodat! Adok rá egy napot, hogy alaposan átgondold, mire vágysz és holnap álmodban ismét meglátogatlak - majd egy köd formájában elpárolgott és Klétus felébredt. Az ablakon beszűrődő meleg napfény simogatta arcát, közben izgatottan gondolt a jelenésre. Nem tudta igaz-e, de ha már ezt álmodta elképzelte, mit kívánna magának a szellemtől. Annyi vágya volt, hogy egy lapra kellett leírni őket, melyekből majd ki tudja választani a legfontosabbakat. Imádta a csokoládét, ezért felírta, hogy mindennap ehessen édességet. Szeretett volna saját szobát és egy nagy tv-t is, amin egész nap tudna videójátékot játszani. Vágyott egy okostelefonra és arra is, hogy ha felnő, akkor milliomos legyen, soha ne kelljen a pénz után sóvárognia. Egész délelőtt csak írt.

Délután csöngetett Klétus apukája, elmentek együtt fagyizni. Ugyanarra jártak, ahol tegnap látta az öreget a kutyájával, de már nem voltak ott. - Lehet tényleg álmodtam az egészet - gondolta magában.

Ismét eljött a lefekvés ideje. Nehezen sikerült álomba szenderülnie, mert a bátyja nagyon beteg volt, sokat köhögött. Több minden átfutott az agyán. Eszébe jutottak a szülei, az iskolatársai és rájött arra, hogy boldog. Hálás az életéért, az ételért, hogy van hol lakniuk, a sok képregényért és az szülei szeretetéért is. Mosoly húzódott fáradt arcára, a következő pillanatban pedig már egy erdei tisztáson találta magát. Szép tavaszi idő volt, a fák rügyeztek és mindenhol édes virágillat terjengett. A háta mögül ismét megszólalt a kutya.

-Eljöttem hát ígéretemhez hűen. Mondd mit kívánsz és én teljesítem őket!

Klétus hosszasan bámulta a földet, cikáztak a gondolatai. A jó szellem türelmesen várt a fiú kívánságaira. Végül ránézett a kutyára és elmondta neki a vágyait.

-Először szeretném, ha a bátyám meggyógyulna a tüdőgyulladásából. Másodszor szeretném, ha Anya és Apa ismét kibékülnének. Harmadszor pedig, hogy a legjobb barátom Petya tudjon járni és focizni a többi sráccal.

-Rendben van! A neved tényleg kötelez - válaszolt a szellem és madárrá változva a magasba szállt....

Majdnem tíz óra volt, mikor fölébredt. A konyhában a szülei egymást ölelve fogadták és a bátyja mosolyogva köszöntötte.

-Jó reggelt Kincsem! Ma elmegyünk mindannyian az állatkertbe. Képzeld, jobban van a bátyád, úgy tűnik meggyógyult. Édesapád pedig hazaköltözik hozzánk, minden a régi lesz - közölte könnyeivel küszködve a jó híreket az édesanyja.

Klétus a lakásuk alatti focipályáról hallotta a barátai nevetését, miközben boldogan rúgták a bőrt. Az ablakhoz ment és a legnagyobb megdöbbenésére látta, amint barátja Petya is focizik és semmi baja a lábának. Ez igazi csoda volt. Klétus elégedett mosollyal és csillogó szemekkel nyugtázta magában, hogy mégsem álom volt. Fogta a hátizsákját és az izgalomtól remegő kezeit a tolókocsija kerekeire helyezte, hogy a társaihoz guruljon szurkolni...