A csontgyűjtő

2019.01.13


Már csak egy óra volt hátra a munkaidőből, de Agatha tűkön ült. Akármivel próbálkozott, nem tudott a munkájára koncentrálni. Alig várta, hogy hazaérjen, és bekapcsolja a számítógépét, vajon írt-e neki David. A munkahelyen nem lehetett internetezni, és az okostelefon sem volt az ő műfaja, így csak odahaza használhatta a netet. Az izgatott várakozás hatására a harisnyáján jól ki lehetett venni a combját borító libabőrt. Behúzódott a munkaállomása alá, hogy senki ne lássa türelmetlen kéjvágyát. Az udvarlójával már túl voltak több hónapnyi levelezésen, de még nem beszéltek telefonon. Pénteken munka után találkoznak ismét az interneten keresztül. Legutóbb legalább is ebben állapodtak meg. A társkereső chat ablakán keresztül szoktak órákon át csevegni. A korábbi pár alkalommal már a szexuális fantázia birodalmában jártak. Agatha eleinte tartott a világhálón történő beszélgetésektől, de ahogy egyre jobban megismerte azt, annál inkább vágyott rá. Munkaidőben is sokszor azon kapta magát, hogy a randi oldal virtuális világába vágyik. Nagyon hamar a normál életvitel már nem elégítette ki az érdeklődését. Konzervatív neveltetése révén a hagyományos udvarlási szokásokat részesítette előnyben, de olyan régóta egyedülállóként élt, hogy barátnői unszolására regisztrált a netre. A kezdeti nehézségek után rátalált Davidre. Korábban nem jellemezte a dekoncentráltság ilyen magas foka a fiatal nőt. Csak ezen járt az esze. Úgy érezte, hogy teljesen kinyílt a levelező partnere hatására. Ha rá gondolt, a gyomra kellemesen bizsergett, és mosolyra húzódott a szája. Gyakran kapta magát azon, hogy szerelmes dalokat dúdol. Ez már vonzalom a javából. Pedig még nem is találkoztak személyesen. Ráadásul még telefonon sem hallották egymást. Ettől függetlenül az egész világ egy rózsaszín ködbe bújt csodaországgá vált. Ez a sors. Mégiscsak léteznek az interneten keresztüli nagy találkozások. Biztosan nem lehet véletlen. Csak David járt a fejében.

A munkahelyi gépén a perceket szemlélte. Mintha a szuggerálástól gyorsabban telnének a percek. Ez így igazi gyötrelem, szenvedés, beragadt az idő. Nem telik. Fölállt az asztaltól, elment mosdóba, vett magának egy gépi kávét, majd visszaült a munkaállomáshoz. Még mindig húsz perc volt hátra. Úgy vélte, ez nem igazság, hiszem éjjelente egy percnek tűnik a többórás csevegés. Péntek lévén a főnök egy kör e-mailt küldött mindenkinek, hogy negyed órával a munkaidő lejárta előtt mindenki hazamehet a háromnapos hétvégére. Agatha már minden programból kilépett és várta, hogy a kikapcsoló gombra nyomhasson. Nem telt el kettő perc, és már az épület aulájában rohant hazafelé, hogy virtuális lovagja karjaiban pihenhessen este...

Hazafele a tömegközlekedésen érezte, hogy éhes, egész nap alig evett valamit, és a szája is ki volt cserepesedve. Nem ivott elegendő folyadékot. Muszáj lesz pótolni, mert este rosszul lesz. Utazás közben újra és újra végiggondolta a Daviddel való legizgalmasabb levelezéseket. A pulzusa magasabb lehetett, ugyanis izzadt, és a nyakán érezte a lüktető pulzálást. Ez a vágyakozás jele. Egyfajta függőség.

Hazaérve a szellőzetlen lakásba azonnal ledobta a táskáját, és bekapcsolta a gépet. Az indítás után a számítógép ventilátora beindult, és mint egy pavlovi reflex, azonnal egyfajta transzállapot lett úrrá Agatha tudatán. Az agya szerotonint, dopamint és egyéb kémiai anyagokat kezdett termelni, így már sem a szomjúságot, sem a kaparó éhséget nem észlelte. Hipnotikus tekintettel és megfeszült testtartással kapkodva lépett be az e-mail fiókjába. A postaláda nem jelezte új levél érkezését. Többször a frissítésre kattintott, de semmi. Szemei könnybe lábadtak, és azt érezte, mindennek vége. Átverték. Mély apátiába süllyedve figyelte a monitort, és nem gondolt semmire. Szomorúság járta át. Mintha lelkéből egy darabot téptek volna ki. Egy idegen férfi előtt felfedte a vágyait, lelkileg meztelennek érezte magát. Lihegett és szipogott, mikor megjelent egy villogó levélke az internetes alkalmazás felső részén. Remegő kezét az egérre helyezte, hogy rákattintson az üzenet tartalmára. Hatalmas kő esett le a szívéről, mintha újjászületett volna. Igen, David jelentkezett. A levélben egy hétvégi találkozóra invitálta a nőt a vidéki házába. Felajánlott vonatjegyet, amit interneten kifizetett, és csatolva mellékelt is. Agatha nem furcsállta, valamiért megbízott benne. Izgalmasnak vélte, hogy a hangját sem hallotta még és így fognak találkozni elöször. Érzékelte, hogy ez egy tökéletes első randevú, és a kisvárosban is járt már néhány alkalommal, ahova meginvitálta leendő lovagja. Mivel már régóta vágyott a férfi érintésére, ezért azonnal döntött. Nem analitikus, átgondolt elhatározás volt ez, hanem a bódító érzelmek válasza a vágyai beteljesítése érdekében.

A vonat késő este állt meg a pályaudvaron. A levélben azt írta David, hogy kimegy érte autóval. A váróból kilépve a nő meglátta, ahogy az ébenfekete kocsi előtt áll, és vár, mint egy lovag a hercegnőjét. Férfias és vonzó külseje miatt Agatha lábait elhagyta a vér, úgy gondolta, rögtön összeesik. Szíve hevesen kalapált, nyelt egyet és úgy érezte mintha, vatta bélelné a száját. Így reagált a teste a maszkulin férfi tekintetére. David odalépett elé, majd elkapta, hogy a karjaiba omoljon a nő, és szótlanul a szemébe nézett. Rendkívül lassan közelhajoltak egymáshoz. Érezték, hogy az orrlyukukon kiáramló meleg levegő egymás arcát simogatja. Mindketten tudták, hogy mi következik. Vágytak rá, akarták. Az egymás közötti vibráció feleslegessé tette a szavak használatát. Gyengéden megcsókolták egymás ajkait, szemük becsukva, majd egyszerre kinyitották, és csillogó tekintettel köszöntötték a másikat. Ez nem lehet pusztán szerencse, előző életekben már találkoztak. A lélek felismeri a lelket. Forró csókok és a nyelvek ismerkedése követte a tökéletes pillanatot. Közben David Agatha arcát fogta, másik kezével a derekát szorította, ezzel is biztonságot nyújtva a törékeny virágszálnak.

-Annyira régóta vágyom rád - közölte David, és meleg öleléssel magához húzta partnerét.

-Örülök, hogy eljöttem hozzád. Ölelj szorosan - közben arcát a férfi mellkasára fektette. A pillanat ölelésében fürödtek, és még néhány percig így álltak. Két test, egy lélek. Eggyé váltak. Ilyen találkozás nem mindenkinek adatik meg ezen a bolygón.

-Berakom a csomagod hátra, és mehetünk is, drága Agatha - David előzékenyen kinyitotta a kocsi ajtaját, és besegítette a nőt.

Néhány percnyi autózásra, a város szélén lakott David. Teljesen távol a lakóövezettől. Átlagos külsejű ház, ápolt kis kertrésszel. Szinte a madár sem járt már arra. Utána közvetlenül egy végtelennek tűnő erdő nyílt. Sötétedés után értek a házhoz, az eső lágyan hullt, a hőmérséklet rohamosan csökkent.

Bementek, majd a nappaliba lépve Agatha álla leesett a meglepettségtől. Annyira otthonos, modern és barátságos környezet várta, hogy szinte azonnal beleszeretett a helybe. Egy pillanat erejéig még az is átfutott lelki mozivásznán, hogy odaköltözik, és egész nap csak a kandalló előtti puha szőnyegen szerelmeskedik élete férfijával. Nem volt már bűntudata a pajzán gondolatok miatt, mint korábban. Annyit várt a találkozásra, hogy minden este saját testének kényeztetésével töltötte az elalvás előtti perceket. Természetesen Davidre gondolt minden alkalommal. Egyre többet engedett meg magának, ezért is döntött a mai találkozó mellett. Nem félt, inkább izgatottság járta át teste minden sejtjét. David bakelit lemezen kellemes muzsikát tett fel, kinyitott egy bort, majd begyújtotta a kandallót. A sercegő tűz előtti kanapén beszélgettek, és sokat nevettek. Összebújtak, és a férfi keze Agatha pólója alá tévedt. A folyamat megállíthatatlan lett, és a hálószobáig sem jutottak el a heves vágyak viharában. Egész éjjel szeretkeztek, végül a hajnali órákban végkimerülés határán dőltek az ágyba...

-Jó reggelt kedves - Agatha forró csókkal fogadta David délutáni keltését. Iszonyú fejfájás kínozta a sok bor miatt. Ráadásul elég furcsa álma volt a férfit illetően. Azt álmodta, hogy menekülni próbál a házból, de egy rém nem engedte, és az életére tört. Szörnyű álom.

- Ma este különleges meglepetéssel készültem, remélem, elnyeri majd kegyeid.

- Ne csigázz, mondd meg, mi az! - majd átkarolta a férfi izmos, széles vállát, és csókokkal kényeztette. Továbbhaladt David nyaka felé, át az arcán keresztül a szájához, és folytatódott a tegnap esti kéjcsata. Kora estére izzadtságban úszott a lepedő, egy kis pihenőt kellett beiktatni. A kellemes fáradtságtól ismét álomba szenderültek. Hamar elröppent a nap. Mindketten hullafáradtan hevertek az ágyon, és egymás vágyait ecsetelték. Szóba jött egy kis játék. David kiment, és a selyemköntöséből kihúzta az övet, hogy Agatha kezeit az ágy támlájához tudja kötözni. Elővett egy nyakkendőt is, amivel bekötötte a nő szemeit. Nem tudta megmozdítani a kezét, és nem is látott semmit Agatha. Szép lassan levette róla a ruháit, és elkezdte csókolni a nő meztelen testét, amitől azonnal felsóhajtott az élvező. Tetőtől talpig libabőrössé vált, és halk nyögdécseléssel irányította David nyelvét a megfelelő területek felé. Ahol jobban élvezte, ott kéjesen felnyögött.

- Tedd meg kérlek, nem bírom tovább! - egyre jobban szédült a heves lihegéstől a nő. Mikor egyesültek, azonnal megszűnt a múlt, és nem számított a jövő. Csak az itt és most, minden más a nem-létező kategóriába került. David egyre erősebb lökésekkel játszott Agathával. Olyannyira fájt egy idő után a nőnek, hogy szóvá is tette, de egyre agresszívabbá és erőszakosabbá vált a közösülés. Ahogy az erőteljes csípőlökésektől Agatha feje az ágy támlájának verődött, úgy a szemeit eltakaró nyakkendő lecsúszott és a félhomályban meglátta erőszakolóját. A felismeréstől a félelem legkétségbeejtőbb sikolyát eresztette ki a torkán.

-Sikolts csak nyugodtan, itt senki nem hallja! Hajrá! - üvöltötte a vadember módjára erőszakoló David.

Befogta Agatha száját, és egy utolsó kőkemény csípőlökéssel belelövellte az összes életet adó anyagot a nő nemi szervébe. David szemeit apró, elpattant vérerek dcsúfították, fogai hegyesen és élesen csillogtak. Szemöldöke fölött két kitüremkedett csontszerű képződmény, két szarv dudorodott. A szájából áradó bűz a romlott ételre emlékeztette Agathát. Mintha a testén levő szőrmennyiség is megsokszorozódott volna. A nő száját tapasztó kezének ujjain hegyes karmokban végződtek. Háta púpossá változott, és a farcsontjánál egy farok mozgott jobbra, majd balra. Orrlyuka a többszörösére tágulva szagolta Agatha nyakát, aki halálra rémült a szörny láttán. Potyogtak a könnyei, és a méhénél iszonyú fájdalom hasított belé, mintha felmetszették volna a hasát. Valószínűleg a vadállat ondója teszi ezt vele.

-David! David, kérlek, ne bánts! Mi történt veled? Hol van David? Te vagy David? Mi..mi vagy te? - dadogva próbálta a lényt szóra bírni.

-Én vagyok az, hát nem ismersz meg?! - majd ismét szorosan Agatha szájára tette szőrös kezét, ami inkább egy mancsra hasonlított. A kiszáradt, érdes felület felszakította a bőrt a nő száján.

-Miért csinálod ezt velem? Miért? Ne ölj meg kérlek, ne bánts, bármit megteszek, amit kérsz!

-Kívánságod számomra parancs! - szinte be sem fejezte a mondatot, máris egy MMA harcoshoz méltő mozdulattal leütötte a nőt.

Agatha ébredezett és iszonyatosan fájt az arccsontja. Épphogy magához tért, tapasztalta, hogy kezei, lábai össze vannak kötve és valaki a bokájánál fogva megrántja. Leesett az ágyról, és a kemény parkettába verte a száját, elharapta a nyelvét is. A küszöb felsértette a testét, ahogy áthúzta rajta a szörny. Morgott, hörgött, és egy ajtóhoz vonszolta Agatha meggyötört, fedetlen testét. Az ajtó a pincéhez vezetett. A rém húzta a tehetetlen testet, és ahogy a lépcsőn lefele haladtak. Agatha feje minden egyes foknál koppant egyet. A nő csak nyögött, taknya, nyála egybefolyt, és próbált megszólalni, de már nem tudott. A helyiség aljára érve egy hideg és nyirkos helyen találta magát. A plafonon rozsdás kampók lógtak, azokon rövid láncok, némelyik végén különféle testek himbálóztak.

-Most elvágom a köteleket, és itt élhetsz, míg nem hozod világra az utódomat - éles karmaival egy könnyed mozdulattal elvágta az Agatha kezét és lábát szorító köteleket. A nő félelmében maga alá vizelt, és utána rögtön a sarokba húzta magát. Fázott, szédült és lehányta a saját testét a félelemtől.

-Miért csinálod ezt, mit ártottam neked? Hol van David?

-David csak egy test, amit használok. Ha már nincs szükségem rá, keresek újat - ezzel együtt rávicsorgott a nőre, és hátat fordítva neki felment a lépcsőn. Ahogy becsukta az ajtót, a nő egyből keresni próbált valamilyen eszközt, amivel meg tudja védeni magát. Mindenhol testrészeket, vértócsákat és csontokat látott. Nem tudott mit tenni, odament az egyik kampón levő kibelezett és megcsonkított tetemhez. A lába félig leszakítva, amiből lógott a combcsont. A húsán látszott, hogy lerágták. Próbálta a hegyes csontot leszakítani, hogy azzal küldje a túlvilágra ezt a rémes teremtményt. A pincében fagyos volt a levegő. Végül kis küszködés után sikeresen magához vette a vélt önvédelmi eszközt, majd visszahúzódott a sarokba, a jéghideg földre, és várt. A hegyes szúróeszközt maga mögé rejtette, hogy a kellő időben meglephesse elrablóját. Jó ötletnek tűnt és az egyetlen menekülési lehetőségnek. Vajon túléli mindezt, vagy világra hozza a benne emberi mértékhez képest sokkal gyorsabban növekvő szörnyet? Ha túléli vagy valahogyan elmenekül, utána mi lesz? Ezek és ezernyi hasonló kérdés bombázta fáradt elméjét. Folyton öklendezési rohamok húzták össze a gyomrát. Nem tudott már mit kihányni. A túlélési ösztön elnyomta az éhség, szomjúság és fáradtság kegyetlen erejét. A maró hidegtől fájtak a csontjai, a reszketés szinte természetessé vált számára. Lábujjai, a kezén levő ujjai sem mozogtak, valószínűleg már el is kékültek a dermesztő hőmérséklettől. Órák telhettek el, mióta itt hagyta a rém. A csend szinte ordított, és őrületbe kergette saját légzésének egyenletlen, kusza ritmusa. Üvölteni akart, és ezerszer megbánta, hogy ilyen felelőtlenül eljött a találkozóra. Az öngyilkosság ötlete felvillanyozónak tűnt, hogy megszabaduljon ettől a kíntól, és a szörny sem éri el a célját. Honnan jött, és miből lett ez a valami? Talán soha nem tudja meg. A sötétben a háta mögötti részen a padlót tapogatta, hogy merre van a hegyes csont, amivel át tudná szúrni saját nyakát. Igen, ez a megoldás. Nem találta. Vagy lehet, mégis rálelt, csak az elfagyott ujjakkal sem fogni, sem érzékelni nem tudott. Lépteket hallott fentről, majd David kinyitotta az ajtót. Alig szűrödött be egy kis fény. Agatha alig látott. Eközben hallotta, amint az a valaki vagy valami lassan lépked lefele a lépcsőn. A tompa talpcsattanások egyre közelebb értek, mígnem a David alakjában lejött megjelent lény elkapta Agatha haját, és tiszta erőből elkezdte húzni. Középre vonszolta, ahol egy bizarr, vérfoltos boncasztal várta az áldozatot. A nő a félelemtől sikoltott, kapálózott, de nem volt már ereje ellenállni. A lény megütötte, és feldobta az asztalra. Agatha szédült, és egy pillanatra fel tudta kapni a fejét, hogy megnézze a már domborodó hasát. Az utolsó könnycseppek is legördültek az arcán, amik a füléről a kócos hajába csöpögve gyűltek össze. David közelebb lépett, és nem látta, hogy a nő az összes maradék erejét felhasználva egy kis csontot szorongat a markában, amivel hirtelen a férfi nyakába vágott. Tiszta erőből beleszúrta a tűhegyes részt a nyakon levő ütőérbe. Visszafoghatatlan sugárral spriccelt a vér, és David valamiféle túlvilági hangon sikított, hörgött. Fájdalmában a falhoz hátrálva összerogyott, és a testéből a lény bújt ki. Levedlette az emberi testet, mint egy kígyó az élettelen bőrét. Négykézláb odamászott a boncasztalhoz, és éles körmeivel belevájt Agatha domború hasába. Kettészelte, mint egy vekni kenyeret, majd a hasából egy leírhatatlanul gusztustalan lényt emelt ki. Ezek voltak Agatha utolsó képei. Fájdalmat már nem érzett, csak iszonyú fáradtság húzta le a szemeit, ezúttal örökre. Távozott az élők sorából.

Christina tizennyolcadik szülinapján lett hivatalosan is nagykorú. Szigorú, dogmatikus és konzervatív neveltetése után végre kapott egy okostelefont. Szülei úgy gondolták, hogy minden technikai vívmány a sátán szüleménye, de mivel Christina idén ősztől egy távoli városban folytatja a tanulmányait, így belátták, hogy ésszerűbb lenne telefonon keresztül tartani a kapcsolatot vele. Az elfojtott vágyaktól depresszióssá vált szűz lány az első estén regisztrált a társkeresőre a telefon böngészőjének segítségével. Megdöbbenésére percek alatt több tucat levelet kapott. Megnézte a profilokat, de nem igazán látott bennük fantáziát. Kivéve az egyikben. Egy nagyon jóképű pasas profilját nézte, ami a következő mondattal keltette fel a gyanútlan fiatal figyelmét:

"Rendkívül attraktív Nő vagy, és szeretnék veled levelezni, hogy jobban megismerjük egymást. Ha adsz egy esélyt, kérlek, írj mihamarabb, hogy beteljesítsük a sors által megírtakat, hisz születésünk óta erre várunk...David..."